jérusálemet el pusztitták, már annak elötte száz esztendövel, samária puszta volt, és amás tiz nemzettséget sálmánázár rabságban vitte, a kiket izrael országának nevezték, és noha abenjámiták, és a léviták ajuda országához számláltattak is. de tsak sidoknak, és judeának nevezték.

Josiás halálátol fogvást, ez az ország., amaga el pusztulására siete, sok számu sidok az országot el hagyák, és az ámmoniták, moábiták, és más nemzetek közi menének lakni, a Cháldéusok. jérusálemet meg vévén., rabságban vivék. mind azokat, kik legg nevezetesebbek valának, és tsak a szegényeket hagyák meg, hogy a földet mivellyék, de kevés idö mulva., ezekis égyiptumba takarodának.

A kiket pedig babiloniában vitték., azok a király, és a maradékinak rabságában maradának., mert abban az idöben ollyan vala a hadi törvény, hogy mind azok, akiket fegyveresen fogták el, vagy a mely város magát fel adta, vagy erövel vették meg, mind ezek agyözedelmesnek rabjai valának, atroja meg vételekor, mindenek rabságban esének, még hecuba királyné is, leányával együt.

A romai, és agörög historia. tele illyen példákal. a romaiak, az el fogot királyokot vasban tették, és gyakorta meg is ölték azután, anépet pedig akotya vetyén el adtak, és a földet, romához tartozando népnek ki osztották, az izraélitákal, nem bántanak illyen keményen az assyriabéliek, némellyeknek közüllök nagy szabadságok vala, valamint tobiásnak, gazdagokis valának, valamint joákim, a susánna ferje, ki tettzik a susánna historiájábol, hogy rabságokban is atörvényeket követték, birót tehettek, akinek lehete halálra itélni.

Mind azon által, lehetetlen vala, hogy az idegenekel valo esze elegyedések, nagy változást ne okozna szokásokban, mivel ök leg inkáb arra vigyáztanak, hogy atöbb nemzetekel. semmi képen esze ne elegyedgyenek, mind azon által, sokan közüllök abálványozásra adák magokot, meg tiltot hust ettenek, és idegen nemzetekböl valo feleségeket vevének, és

(VI. Az Izraéliták Szokásárol: 264)


Előző oldal | Következő oldal